Ezen a h√©ten megismerhett√ľk Hoffmann R√≥zsa √©rt√©kes gondolatait a m√©diatudatoss√°gr√≥l. Az √°llamtitk√°r asszony az Oktat√°skutat√≥ √©s FejlesztŇĎ Int√©zet konferenci√°j√°n vett r√©szt, majd elmondta t√∂bbek k√∂zt, hogy nem k√©ne annyi panaszkod√≥ pedag√≥gust mutogatni a m√©di√°ban.

ElŇĎbb megdics√©rte saj√°t √°llamtitk√°rs√°ga h√°tt√©rint√©zm√©ny√©t a j√≥ √©rz√©kkel megv√°lasztott t√©m√°√©rt, majd ismertette, hogyan lehet a di√°ks√°got tudatos m√©diafogyaszt√°sra nevelni. ‚ÄěNyilv√°n nem direkt m√≥dszerrel, hanem az √©rt√©kek, a j√≥nak, a sz√©pnek, az igaznak a felmutat√°s√°val, annak megmutat√°s√°val, hogy a m√©diumok is tudnak sug√°rozni √©rt√©kes, sz√©p, eszt√©tikailag l√°tv√°nyos filmeket, bej√°tsz√°sokat, amelyeket a gyerekekkel egy√ľtt lehet elemezni, √©s ez beleiv√≥dik a szem√©lyis√©g√ľkbe, viszik magukkal tov√°bb.‚ÄĚ

Mert k√∂r√ľl√∂tt√ľnk ugye minden √©rt√©kes, j√≥, sz√©p √©s igaz. K√©ts√©gtelen, hogy a vil√°gr√≥l alkotott tud√°sunk nagy r√©sz√©hez a m√©dia k√∂zvet√≠t√©s√©vel jutunk. M√©gis, ha boldog embereket mutatnak a t√©v√©ben, att√≥l nem fognak kevesebben √©hezni. Pedig folynak erre k√≠s√©rletek, de sajnos hi√°ba.

Hoffmann R√≥zsa mondanival√≥j√°nak m√°sodik r√©sz√©ben √°t√ľltette a gyakorlatba az elmondottakat. ‚ÄěAz volna a k√≠v√°natos, hogy legal√°bbis a k√∂zm√©diumok olyan pedag√≥gusk√©pet sug√°rozzanak, amely meghat√°roz√≥, amely t√∂bbs√©gi, amely azokat a pedag√≥gusokat mutatja be, akik √©rt√©keket k√∂zvet√≠tenek, amelyek a j√≥ c√©lokat szolg√°lj√°k √©s nem mindig az ellentmond√≥, a kritiz√°l√≥ √©s √©ppen a fanyalg√≥ arc√°t mutatj√°k be annak a p√°r sz√°z pedag√≥gusnak, akik mindig voltak, vannak √©s lesznek.‚ÄĚ

B√°rmennyire f√°j√≥, az √°llamtitk√°r asszony nagyj√°b√≥l pontosan becs√ľli meg az el√©gedetlenkedŇĎ pedag√≥gusok sz√°m√°t, a nagy t√∂bbs√©g ugyanis ‚Äď egzisztenci√°lis f√©lelembŇĎl ‚Äď ink√°bb csendben van. Ha viszont val√≥di k√∂zm√©dia mŇĪk√∂dne ebben az orsz√°gban, valaki igaz√°n ki√°llhatna √©s √°tadhatn√° Hoffmann R√≥zs√°nak a K√≠v√°ns√°gkos√°r telefonsz√°m√°t. Egy sz√©p magyarn√≥t√°t esetleg k√©rhet, de azt is √°tgondolja majd a szerkesztŇĎs√©g, hogy szakmailag indokolt-e. De hogy √©rn√©nek r√° erre √©pp most, mikor Sv√©dorsz√°gban meg verik a n√©gereket?

Advertisement

Lehetne az is a tudatos m√©diafogyaszt√≥ ism√©rve, hogy a vil√°got a maga teljess√©g√©ben, pozit√≠vumaival √©s negat√≠vumaival egy√ľtt t√∂rekszik megismerni. Nem az√©rt, hogy √∂nc√©l√ļ kedvtel√©sbŇĎl szidhassa az √°llamot √©s mindenekfelett Orb√°n Viktort, hanem az√©rt, hogy meg√©rtse, mi zajlik k√∂r√ľl√∂tte √©s a probl√©m√°k elhallgat√°sa helyett akarja a megold√°st. Net√°n tegyen is √©rte.

Ehhez persze gondolkodni kell. Ann√°l pedig kev√©sb√© bonyolult az a kisvakondi egyszerŇĪs√©gŇĪ vil√°gk√©p, hogy ha nem mutatunk el√©gedetlen pedag√≥gust, akkor nincs is probl√©ma. Megoldottuk ezt is, mint a hajl√©ktalank√©rd√©st. Mehet√ľnk tov√°bb.