Szombati tud√≥s√≠t√°sunkban csak SzegedrŇĎl √©s BudapestrŇĎl volt sz√≥, pedig P√©csen is volt t√ľntet√©s. Aradi Hanga, a K√∂z√©piskolai H√°l√≥zat aktivist√°ja mondott besz√©det: ,,A tan√°rok f√©lnek. F√©lnek, √©s hallgatnak."

Kedves Tan√°raim!

Decemberben, di√°kk√©nt, az√©rt ment√ľnk utc√°ra, mert tudtuk: nincs vesztenival√≥nk. Nincs mit f√©lten√ľnk, elvett√©k tŇĎl√ľnk a j√∂vŇĎnket, a kiugr√°si lehetŇĎs√©geinket; iskol√°inkat, √°lmainkat feld√ļlt√°k. Azt mondtuk, nincs mitŇĎl tartanunk, csak Mi vagyunk, √©s amit k√©pvisel√ľnk, az √©rdekeink.

√Ėn√∂kn√©l nem ez a helyzet. √Ėn√∂knek csal√°djuk, munkahely√ľk van, de az √Ėn√∂k felelŇĎss√©ge m√©gsem csak CSAK a szŇĪk csal√°djukra terjed ki, hanem nemzed√©kek j√∂vŇĎj√©re is. √Čs most az√©rt vannak itt, hogy mindezt megv√©dj√©k. FelelŇĎs √°llampolg√°rk√©nt nem is tehetn√©nek m√°st, most m√©gis √ļgy tŇĪnik, ez a rendszer nem k√©r felelŇĎs √°llampolg√°rokb√≥l. √Ėn√∂k is v√°laszthatn√°k az √ļj gyermekkort, amikor megmondj√°k, mit tegyen, hol, hogyan, mikor √©s egyetlen felelŇĎss√©g√ľk, hogy a parancsok be legyenek tartva, cser√©be el vannak tartva, ki vannak szolg√°ltatva sz√ľleik szesz√©lyeinek. Ennyi. Azt hiszem, √Ėn√∂k, akik itt vannak, sokkal b√°trabbak, mint mi voltunk.

Az, hogy ma ilyen kevesen vagyunk itt, nem kudarc. √Čpp csak jelzi, szavak n√©lk√ľl, hogy mi√©rt vagyunk ma itt. Az√©rt, mert f√©l√ľnk. F√©l√ľnk kimenni az utc√°ra, felemelni a hangunkat, ak√°r itt kint, ak√°r az iskol√°ban, f√©l√ľnk elmondani, hogy nek√ľnk ez az eg√©sz rendszer √ļgy ahogy van, nem tetszik.

Nem tetszik, hogy di√°kk√©nt csak azt tanulhatom, ami √Āllamb√°csi √≠zl√©s√©nek is megfelel, nem tetszik, hogy mindezt olyan form√°ban kell tennem, amiben sem √©n, sem a tan√°rom nem lehet√ľnk kreat√≠vak, nem figyelhet√ľnk egym√°sra, nem lehet√ľnk partnerek. Nem tetszik, hogy egy olyan rendszerben kell tanulnom, ami minden korszerŇĪ szakmais√°got n√©lk√ľl√∂z, amit parancsolni akar√≥, hozz√° nem √©rtŇĎ politikusok t√°koltak √∂ssze r√∂pke h√≥napok alatt, √©s k√©nyszer√≠tett√©k r√°nk, mint egy kinŇĎtt babaruh√°t. Nem tetszik, hogy visszafel√© tolnak minket, mik√∂zben minden jogunk megvan ahhoz, hogy fejlŇĎdj√ľnk, t√°g√≠tsuk m√≥dszereinket, hogy haladjunk a korral.

K√∂sz√∂n√∂m, nem k√©rek az erk√∂lcstanb√≥l, ahol azt tan√≠tj√°k, mi a j√≥, mi a rossz, mi a csal√°d, mi√©rt betegs√©g a homoszexualit√°s, egy√°ltal√°n, mi√©rt bŇĪn M√°snak lenni. K√∂sz√∂n√∂m, nem k√©rek a szegreg√°lt oktat√°sb√≥l, ami t√°rsadalmi sz√©th√ļz√°st sz√ľl, ahelyett, hogy lehetŇĎs√©get kapn√°nk arra, hogy megtanuljuk, milyen Egy√ľtt, egy t√°rsadalom tagjainak lenni, milyen egym√°st seg√≠tve, t√°mogatva, szeretve √©lni. √Čs nem, nem k√©rek a folyamatos megal√°ztat√°sokb√≥l, a semmibe v√©telbŇĎl, a lesz√≥l√°sb√≥l sem.

Az, hogy k√∂zel egy √©ve, amikor di√°kk√©nt, ŇĎszint√©n, magunk√©rt, a j√∂vŇĎnk√©rt, kiment√ľnk az utc√°ra, a korm√°nyzati propaganda cs√ľrh√©nek, bajkeverŇĎknek, hazug, fel√ľlrŇĎl p√©nzelt demag√≥g usz√≠t√≥knak titul√°lt minket, mond valamit. Az, hogy az√≥ta is ‚ÄěMinden rendben van, a k√∂zoktat√°si reform sikert√∂rt√©net, a KLIK el√©rhetŇĎ, √©s l√©tezik, nem csak fantom, a Kello meg elŇĎre lesz√°ll√≠totta a m√©g meg sem rendelt k√∂nyveket is, csupa j√≥fejs√©gbŇĎl.‚ÄĚ az is.
Az, hogy vannak olyan emberek, akik tov√°bbra is k√ľl√∂n√∂sebb lelkiismeret furdal√°s n√©lk√ľl nyilatkoznak nap mint nap a k√∂zoktat√°s kifog√°stalan helyzet√©rŇĎl, p√©ld√°l√≥znak a boldog di√°kokkal √©s a m√©g boldogabb tan√°rokkal, hogy bizony√≠ts√°k igazukat, szint√©n elmond valamit.

Nos, ezeknek az embereknek √ľzenn√©m, hogy ezek a di√°kok pontosan tiszt√°ban vannak a tan√°raik helyzet√©vel, √©s pontosan tudj√°k, mi√©rt nem boldogok most.

Amit tan√°rainkkal mŇĪvelnek, az megal√°ztat√°s, az emberi- √©s mor√°lis √©rt√©kek megcs√ļfol√°sa.
Nem √©rtj√ľk, mi√©rt nehez√≠tik meg a munk√°jukat, ahelyett, hogy seg√≠ten√©k ŇĎket. Nem √©rtj√ľk, mi√©rt veszik el tŇĎl√ľk a tan√≠t√°s √∂r√∂m√©t, szor√≠tj√°k ŇĎket nevets√©ges √©s felesleges keretek k√∂z√©, megfosztva ŇĎket a kreat√≠v, egy√©ni, szem√©lyre szabott oktat√°s √∂r√∂m√©tŇĎl. Nem √©rtj√ľk, mi√©rt nem b√≠znak meg benn√ľk, mi√©rt k√∂vetik nyomon minden l√©p√©s√ľket, mi√©rt kezelik Ňźket dilett√°ns, lusta, dolgozni nem akar√≥ t√∂megk√©nt. Engedj√©k felnŇĎni a tan√°rainkat! Engedjenek felnŇĎni minket is!
Nem, ma nem vagyunk sokan. Lehetn√©nk t√∂bben is. De azt hiszem, a jelenlegi helyzetben ez egy √≥ri√°si sz√°m. Egy olyan orsz√°gban, ahol a tan√°rok nem merik felemelni a hangjukat, mert minden egyes elejtett sz√≥val, el√©gedetlen mondattal az √°ll√°sukat teszik kock√°ra, ahol a korm√°ny ny√≠ltan r√∂h√∂g a mark√°ba, amikor meghallja, hogy a pedag√≥gusok t√ľntetni akarnak, mert pontosan tudja, hogy az √°ltala ellehetetlen√≠tett helyzetben soha nem fog vesztesk√©nt kiker√ľlni a csat√°kb√≥l. A korm√°ny pontosan tudja, hogy el√©rte a c√©lj√°t. A tan√°rok f√©lnek. F√©lnek, √©s hallgatnak. N√©m√°n lenyelik a legmegal√°z√≥bb helyzeteket is, n√©m√°n tŇĪrik, hogy a korm√°ny megsz√ľntesse a munkahely√ľket, megdupl√°zza a munk√°jukat, semmibe vegye a tud√°sukat, eredm√©nyeiket.

Pontosan tudom, melyik tan√°romnak, mi√©rt kellene most itt √°llnia. Pontosan tudom, mi√©rt vannak most k√©ts√©gbeesve, mi√©rt agg√≥dnak, mi√©rt d√ľh√∂sek. √Čs pontosan tudom, mi√©rt nincsenek m√©gsem itt.

Nek√ľnk, di√°koknak, Tan√°roknak f√©lre kell tenn√ľnk a benn√ľnk megb√ļv√≥ kisgyereket. F√©lre kell tenn√ľnk, a tegnapi igazs√°gtalan matek 1-es miatt √©rzett tehetetlen d√ľh√ľnket, a tan√≠t√°st ellehetetlen√≠tŇĎ int√©zked√©sek miatt √©rzett, elfojtott haragunkat, √©s ki kell √°llnunk egym√°s mellett! √Čs ha mi is itt vagyunk, azokkal a tan√°rokkal, akik v√°llalt√°k, hogy ma elmondj√°k, ami h√≥napok √≥ta bel√ľlrŇĎl fesz√≠ti ŇĎket, t√∂bben kapnak b√°tors√°got tŇĎl√ľk, azok is, akik ma otthon maradtak‚Ķ

Aradi Hanga

Fotó: Borbás Mátyás - Pécsi STOP