A kukta és a hátizsák esete
Az USA-ban egy család beszámolója szerint Google keresések miatt jelent meg náluk az FBI. Michele Catalano kuktára guglizott, míg férje hátizsákot szeretett volna venni a neten. Azt is hozzátette, hogy 20 éves fiúk a bostoni bombázásnak olvashatott utána az interneten. Férje volt otthon, mikor kiérkeztek a terrorelhárítók, akik átkutatták a házat. Megkérdezték a férjét, hogy hova valósi, a szülei hova valósiak, hol volt a felesége, hol dolgozik, hol laknak a szülei. Ezután az következett, hogy „Van-e bombájuk?”, majd „Van kuktájuk?”, mire azt felelte a férje, hogy nincs, de van rizsfőzőjük.




A „Tud avval bombát csinálni?” kérdésre azt felelte, hogy „Nem, de quinoát igen”.

Erre jött az, hogy „Mi a szar az a quinoa?”… Végül az FBI szóvivője közölte, hogy nekik semmi közük az esethez, később pedig a megyei rendőrség elismerte, hogy ők jártak a háznál, majd az ő nyomozóik dolgoztak az ügyön, mely során kiderült, hogy a család nem követett el, és nem is tervezett semmit valójában.

Itthon sem jobb a helyzet
Az ember jóízűen gondolhatja, hogy ilyen „bakik” csak máshol történhetnek. Hát nem. A minap egy Judit nevű hölgy ellen „segítségnyújtás” kísérletének megalapozott vádja miatt indult eljárás. Viccet félretéve, a fent megnevezett személy egy józsefvárosi téren a szelektív hulladékgyűjtő szigetnél egy zacskó ruhát hagyott a hajléktalan embereknek, mely cselekedetét egy térfigyelő kamera rögzítette, és azt „szemetelésnek” nyilvánították. Judit megfogadta, hogy ehhez a szelektív hulladékgyűjtő szigethez SOHA TÖBBET nem megy.

Gratulálok, hogy a segítségnyújtástól és a környezetkíméléstől milyen ügyesen veszik el az ember kedvét. Vajon ez is a demotiváló oktatási rendszer része?

Advertisement

Ha tetszett a poszt, meg akkor is ha nem, szavazz ránk a Goldenblog internetes blogterrorista ketrecharcban. És lájkojjá' minket a Facebookon.