Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet igazgatója "idegenrendészeti eljárás"-nak titulálta a kamenyec-podolszki deportálásokat, melynek során a magyar hatóságok csaknem 20,000 magyar és a zsidóüldözések elől Magyarországon menedéket kereső zsidót deportáltak a nácik által megszállt Ukrajnába. A deportáltak többségét, 15-16,000 zsidót a németek módszeresen tömegsírba géppuskázták.

A deportálás magyar katonai és civil notabilitások kezdeményezésére történt, sőt, a deportáláskor figyelmen kívül hagyták a német katonai hatóságok tiltakozását. Egy ízben, amikor a zsidók likvidálására szakosodott SS-alakulat (Einsatzgruppe C) megpróbált visszaűzni nagyjából 1000, a 10. magyar vadászzászlóalj által a megszállt területre kergetett zsidót, a magyar hadsereg ezt megakadályozta.

Gellért Ádám nemzetközi jogász, akinek nevéhez köthető a Lex Biszku megalkotása is, kiváló cikket írt a deportálás hátteréről az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának lapjába, a Betekintőbe, a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság honlapján pedig egy korabeli jegyzőkönyvekre támaszkodó tanulmány olvasható a történtekről. A Gellért-cikk végkövetkeztetése szerint:

Az 1941. évi nyári deportálásokat a szuverén Magyarország kormánya a honvéd vezérkar kezdeményezésére rendelte el. A kitoloncolások végrehajtásában játszott szerepe miatt különösen nagy felelősség terheli Werth Henrik honvéd vezérkari főnököt, Bartha Károly hadügyminisztert, Kozma Miklós kárpátaljai kormányzói biztost, valamint Bárdossy László miniszterelnököt, a minisztertanács elnökét.

A deportálások tudományos feldolgozásáról és a megemlékezésekről sok információ található a Majsai Tamás református lelkész és történész által létrehozott Kőrösmező – Kamenyec-Podolszkij webloldalon.

Szakály Sándor kijelentése tehát egyértelműen tudatos és aljas önfelmentés és szerecsenmosdatás, bár meglepőnek nem nevezhető, hiszen éppen ez a történészi attitűd tette alkalmassá arra, hogy a kormány alá rendelt, a hivatalos történettudományi kurzust "nemzettudatot erősítő céllal" létrehozni hivatott intézetet vezesse.

Advertisement

Bár Szakály a holokausztkutatásba eddig ritkán ártotta bele magát, az utóbbi években látványosan körbeturnézta a kormányközeli médiumokat és az országot azzal az elméletével, miszerint a Don-kanyarban nem tönkreverték a II. Magyar Hadsereget, és volt értelme kiküldeni többszázezer magyar katonát és munkaszolgálatost, hogy Osztrogozsszknál védjék hősiesen az ezeréves határt. Erről a revizionista hullámról Rév István nemrégiben jelentetett meg egy cikket a Magyar Narancsban.

Hogy mennyire nem érhette meglepetésként a kormányt és a tudományos közösséget Szakály megjegyzése, azt jól jelzi, hogy Nyíri Kristóf filozófus, akadémikus a következő megjegyzést tette közzé a Facebookon:

Az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya múlt év dec. 12-iki ülése annyira elhúzódott, hogy már nem kerülhetett felolvasásra néhány nappal korábban írt e-mailem:

Dunabogdány, 2013. dec. 7.

Tisztelt Osztályelnök Úr!

Számos akadémikustársamhoz hasonlóan aggodalommal figyelem, hogy a II. Osztály tudományterületi illetékességéhez tartozó egyes akadémiai köztestületi tagok részéről az utóbbi hónapokban olyan megnyilvánulások hangzottak el, amelyeket nem lehet másként minősíteni, mint a Horthy-rendszer ideológiai restaurációjára tett fellépésként. A riasztó, legfrissebb – immár kimondottan fasiszta irányba mutató – példa Szakály Sándor Szekszárdon tartott értékelése Gömbös Gyuláról. Javaslom, hogy a II. Osztály foglaljon állást abban az értelemben, hogy a magyar szélsőjobb történelmi rehabilitációján munkálkodó akadémiai köztestületi tagjaitól egyértelműen elhatárolódik.

Tisztelettel,

Nyíri Kristóf r. t.

Kíváncsi vagyok, mit reagál majd a Szakályt főtörténésznek kinevező kormány, amely továbbra is adós még pár válasszal a zsidó szervezetek, a történettudomány, és magyar és nemzetközi közvélemény felé arra a kérdésre, hogy a Sorsok Háza, a Holokauszt-emlékév, és a német megszállás emlékműve nem válik-e majd az önfelmentés és a felelősség nácikra való hárításának eszközévé a kormány kezében (lásd Ungváry Krisztián új cikkét a témában).

.

Fotól: 168 óra, MTI