Ne feledjétek, hogy holnap Barackfa éneklés (vagy egy-két produkcióban szerintem inkább égetés) a kora esti órákban, a népszerű videomegosztó-portálon, mely még a messzi magyarokat is összeköti a Kárpát-medencében élőkkel.

Ha nem ismernétek az új szittya himnuszt és létrejöttének célját, elöljáróban felvezetem gyorsan. Két hete jelentette be Balatoni Mónika, a KIM társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára, hogy a Nemzeti Összetartozás Napjára választottak egy Összetartozás Dalát, Bársony Bálint és Gergely Éva Barackfa című szerzeményét.

Advertisement

Az összetartozás érzetének elősegítése mellett oktatáspolitikai célja is volt a nótának. A KIM felhívásában, az iskolákon keresztül a gyerekeket agitálja a dal éneklésére. [A felhívás lényege nagyon egyszerűen: Gyerekek, töltsétek fel a sivításotokat Tudjátokhova és mi majd eldöntjük jól június 10-ig ki volt a legügyesebb.]

Nagyszerű kezdeményezés növelni a hazai imidzset (Kállay-Saunders félvér magyar srác gigasztárunk közreműködésével meg aztán pláne cuki), csak ebben most is az a ciki, hogy nekünk ezt mindig saját magunknak kell bizonyítanunk. Nem pedig kifelé, mert a remek országimázst mi magunk sem hisszük el. Azon gondolkodom most, hogy mit is kéne elhinni? Mi az igazi magyar imidzs? Szerintem ezzel a dalszöveg szerzői is bajban lehettek. "Most mit írjunk bele? Komondort (ja, az nem lehet, az már pejoratív), kolbászt, szürkemarhát, mangalicát, pálinkát (na, a gyerekek miatt azt mégse). De akkor mit?" Elképzelem, ahogy kattogtak az agytekervények és izzadva sorolták a magyar találmányokat, hátha. Antimonos kéregöntés, csuklós autóbusz, optikai távjelző, sakkozógép, sűrített levegős légzőkészülék, "áhh, ezt mégse lehet dalba foglalni, meg egy ötéves ezt most hogy", na akkor. MEGVAN! Barackfa. De miért? Öhm, nemtom. Ez olyan aranyosan hangzik, meg az van is. Aha, csakhát van az mindenhol, meg ennyi erővel lehetett volna egres, szilva vagy alma is, de nem, nekünk a barack kellett. (De lehet amúgy, hogy a sárgabarackra gondoltak és akkor még érthető is, hogy milyen érv szólhatott talán ez ellen: "dehát basszus, az milyen hosszú már, a nektarin meg hülyén hangzik." Hát jólvan, akkor legyen barack.

Advertisement

Nembaj, született a barackfáról egy popdal. Elgondolkodtató a zenei anyagban való választás is. Ha a nótának autentikus hangzást szerettek volna kölcsönözni, akkor a gyökerekhez kellett volna visszanyúlni, nem? De nem ám Noxosan... *hajjnananaajjjnananaa TUCTUC B#&@{$#/*

Az autentikus magyar zene - mint ahogy azt Kodályék óta tudjuk - a népzene, ez pedig a népdalokban keresendő. Igen, még ma is. Ez számunkra nem az ének-zene tankönyvben szereplő letisztult dallamokat kellene, hogy jelentse (eleve lekottázni egy népdalt olyan, mint leszorítani az asszonyt szex közben, de ez most mindegy) vagy a nyilvános énekeltetések megaláztatásainak középiskolás emlékeit (itt mindenki gondolhat az énektanárnénikéjére) Szóval, a népdal nem ez, de ez egy mellékszál. Nem is lényeges. Valójában lehet, hogy ez nem is nagy gond, hogy nem lett olyan nagyon csuhajjás, inkább az a gond - mondjuk ki: nem tudjuk hová tenni. Egy popdal, ami ha a magyarság technokolja akar lenni, lássuk be, nem elég autentikus hangzású, a szöveg, pedig amellett, hogy egyenesen kínos, szintén nem igazán felel meg a célnak.

Hát, ez a dal nem igazán fog bennünket elősegíteni az identitástudatunk erősítésében. Nehogy azt higgyétek ám, hogy azért szívfájdalmas a dal, mert barack helyett narancsízű. Nem. Szerintem az Oláh Ibolya által előadott Geszti-nóta sem volt elfogadhatóbb, csak arra nem volt kormányzati felhívás, hogy énekeljük együtt egy történelmi emléknapon. (Ennek is van egy szocialista feelingje állítólag, de én ezt persze nem tudhatom.)

Szerintem csodálatos dolog és fontos is, hogy kicsiny népünk büszke legyen saját magára, csak ez nem a legjobb módja ennek. Ennél még a "Magyarország, én így szeretlek!" sört reklámozó kampány is jobban megdobbantotta a szívünket.

Bár azért azt is elmondanám, hogy nekünk magyaroknak semmi sem jó. Nem akarok erre túl sok karaktert fecsérelni, de szerencsétlen ByeAlexet is szeretni kellett volna kicsiny rántotthús országunk képviseletében legalább az "Euroillúzió" alatt, de a magyarság erre sem volt képes - még néhány napig sem. Szerintem, ha focistáink nem itthonról néznék a BL-t, népünk akkor sem ifjainknak szurkolna, hanem az ellenséges csapatnak.

Értem én, hogy EZ is egy kritika, és lássuk meg, hogy a szándék a fontos meg blabla, DEHÁT a szándék akkor is lehet fontos, ha mellette a termék még jó is. Lehetett volna olyan dalt is írni, ami ütős és akkor még talán szívesen is énekelnék fel a netre. (bár kényszerből nem lehet dalt írni, legalábbis szerintem még senkinek sem sikerült - én a Waka-wakat is utáltam a foci vb-n, pedig az még valamennyire elviselhető volt úgy fél percig az elején, de EZ tökre nem lényeges most.)

Advertisement

Visszatérve, hát ilyen lett Az Összetartozás dala. Meghökkentő az is, hogy a KIM egy, a KiMitTud-on keresztül beadott közadatigénylésre adott válaszából kiderül, hogy gyártási költsége 550.000 Ft + ÁFA volt, amely tartalmazza a jogdíját, és a hangfelvétel és videóklip-készítés költségét is az áthangszerelés mellett.

A dal pop-limcsi, a szövege semmitmondó, de nembaj, ki kell fejezni az összetartozást, csak kár, hogy ezzel. Na mindegy, itt a kotta, nézegessétek, holnap meg hajrá, hátha kaptok egy simit a buksi fejetekre.