Az intézményben működő drámatagozaton ez már nem az első eset, ahogy arról korábban beszámoltunk, szeptemberben 2 drámatanár kapott írásbeli figyelmeztetést "A legnagyobb magyar" című előadás rendezéséért.
Ezúttal egy diák, Purosz Leonidasz "Homo Ethicus Hungaricus" című slam poetry szövegét cenzúrázták, nem hangozhatott el az iskola félévi Teadélutánján. Erről őt és az iskola igazgatóját is megkérdeztük.

A szerzőtől úgy értesültünk, hogy az igazgató azért nem engedélyezte a slam elhangzását, mert az szerinte pártpolitikai jellegű, marxista, sztálinista, és felháboríthatja a jobboldali érzelmű diákokat.

Átlátszó Oktatás: Mi történt pontosan?

Purosz Leonidasz: Az iskolánk irodalmi-drámai tagozatán hagyomány, hogy a félév végén összejönnek a jelenlegi és volt drámaisok, plusz a tanárok és az érdeklődők egy közös délutáni teázásra; ilyenkor a harmadikosok és a negyedikesek előadják egyéni és csoportos, önállóan készített produkcióikat. Ez a Teadélután, aminek semmi köze a karácsonyhoz. A tanárok, mivel nem akartak újabb konfliktust az igazgatónkkal, megkértek, hogy szóljak neki előre a slamemről. Bementem hozzá, közel egy órát beszélgettünk, megpróbált meggyőzni arról, hogy miért nincs helye ennek az iskolában, de konkrét választ nem adott – másnap üzent nekem, hogy ne mondjam el a szöveget.

ÁO: Mivel indokolta az igazgató a lépését?

PL: Elsősorban azzal, hogy ez egyértelműen egy pártpolitikai jellegű szöveg, amivel megbánthatom a jobboldali érzelmű diákokat – szerinte ugyanis a színház nem szabad, hogy megosztó legyen, az a feladata, hogy megkérdőjelezhetetlen értékeket vigyen a színpadra. Másrészt azzal érvelt, hogy sérti a karácsony szellemiségét, bár hangsúlyozom, a Teadélután nem karácsonyi műsor. (Karácsonyi műsorral egyébként szintén készültünk, egy nappal később adtuk elő.) Szerinte a szöveg marxista, később a sztálinista szót is használta rá. Véleménye szerint a címmel az etikaoktatást akarom gúnyolni, ez pedig a kommunizmusra emlékezteti.

ÁO: Az iskolában volt már példa ilyenre?

PL: Igen, szeptemberben két drámatanárom írásbeli figyelmeztetést kapott egy rendezésükért, amiben én is szerepeltem, és amelyet nagyrészt mi írtunk – erről a sajtó (igaz, sok csúsztatással) cikkezett is. Ezért is mondták, hogy kérjem az előadásom jóváhagyását az igazgatótól.

ÁO: Hallottál hasonló esetről máshonnan?

PL: Másról sem hallani – mintha a cél a kultúra elolcsósítása lenne. Vigyünk a színpadra megkérdőjelezhetetlen értékeket… Ha az embernek csak annyi mondanivalója van mások számára, hogy a jók megkapják jutalmukat, a gonoszok pedig méltó büntetésüket, az nem baj, de ezért kár például színházat csinálni. Ezeket a megnyugtató közhelyeket ráerőltetni egy ország kulturális életére pedig egyenesen bűn. Nem hiszem, hogy a szövegem világszínvonalú lenne, egyszerűen csupán véleményt formál – némi iróniával, de mocskolódás nélkül. Na ez az, amit manapság rossz szemmel néznek. Az új trend: vélemény helyett igazságot. Csak hát: kinek az igazságát..?

Advertisement

Megkerestük az iskola igazgatóját is: arra voltunk kíváncsiak, hogy igaz-e, hogy nem engedte elmondani a szöveget. Tóth Tamás az alábbi választ adta, kérésének megfelelően teljes terjedelemben, változtatás nélkül közöljük sorait:

"A drámais teadélután műsorát mindig az irodalmi-drámai munkaközösség tagjai állítják össze, ez így volt idén is. Iskolánkban köztudottan igen nagy szabadságban élhetnek a diákok, és természetes módon időnként feszegetik is annak határait, vagyis megpróbálják, meddig lehet elmenni. Ez történt most is, és itt lép be a képbe a pedagógus felelőssége. Az érintett tanuló, miután már háromszor is sikertelenül próbálkozott a drámai munkaközösség-vezetőnél, hogy műsorra vegyék az alkotását - amely több pontján kétségkívül sértő, megosztó, akár politikai kortesbeszédként (sic!) is elmenne, tehát nem iskolába illő - , végül még egyszer bepróbálkozott az igazgatónál is. Így eshetett meg sajnos, hogy az érintett remekmű nem kerülhetett műsorra. Végül, így Karácsony táján jó étvágyat kívánok a bejglihez, vagy ha valaki más valamit szeret rágcsálni, hát ahhoz is."

A slam szövege, teljes terjedelemben:

Homo Ethicus Hungaricus


1
Áttilá, á színpád á tied!
Hát tessék, megvívtuk a tusát:
egy ország központosított eufemizmusát.
Piros-fehér-zölden lámpa ég az éjben,
együtt fürdünk meg a nemzetiszín kéjben.
Nem Alföldi, hanem a nagy Alföld színháza lett ez: sivárság a színpadon,
birkák a nézőtéren. Ennél magyarabb mégis mi lehetne?
Homo Ethicus Hungaricus,
avagy hogyan írjunk három igaz magyart egy páros jelenetbe.
Mert az új érték a mértéktelen mérték. Önök kérték.
Hátranyilazva ülünk hintalóra,
elcsap minket az idő, ez az unott ingaóra;
és még mindig öndicsfényre van csak igény, nem öndefinícióra.
Ne aggódj: kapod a telt házat. Büszkén tapsolnak parókás nénik.
Senki nem lázad.
Senki nem tüntet.
De hol vannak a fiatalok?
Ma otthon maradtak?
A TV-székháznál ragadtak?
Eltűntek...
2
Te tényleg elhitted, hogy a Magyar Gárda
majd jobban rábukik a klasszikusra,
mint az avantgárdra?
Azt meg gondolhattad, hogy a felnövő értelmiség
az egyházi kultúrkampf után nem mond el még egy misét.
Ha ők nem kellenek, kire vársz? Miféle nagy őre?
Mi halgeneráció vagyunk — a TV a fél tavunk halőre.
És tudhatnád, hogy a művészetnél (főleg, ha alibi-művészet)
mindig fontosabb lesz az X-faktor nézőinek megnyerhető cuvée-szett,
és a kultúránál (főleg, ha alibi-kultúra)
mindig cool-abb marad a kocsmatúra.
Nemhogy neked, itt még a jó bornak sem kell cégér:
minek kéne, ha úgyis a tablettást vedelik?
Milyen a magyar? Nem lát a csömörtől,
de vígan rohan csöbörből
a legszarabb vederig.
3
Öntudatos honpolgár
minden botrányt bojkottál.
Közízlés a körítés,
a jó magyar kolbászból
épül már a kerítés.
Öntudatos honpolgár
kezében a botkormány;
táltos-magyar pilóta:
minden szelet bojkottál.
Öntudatos honpolgár
azt hiszi, hogy ébren van,
pedig régen horkol már.
4
Látod, ezt vívjuk, ezt a tusát:
egy ország központosított eufemizmusát.
Hogyha elmész a színházba sok pénzzel,
semmi ízléstelenséget ne nézz el.
Nemzet mondja: nagy siker.
Kárikittyom, édes hazám, itt minden tejjel-mézzel!
Énekelj elvtárs!
Nem elvárás persze,
csak hát tudod, nem hátrány:
Nemsokára érkezik az ellátmány.
Nem elvárás persze, csak hát tudod,
nehéz lesz az elválás.
Apa-fia kapcsolat ez:
mi büszkék, és te hálás.
Csinos kis orcád van:
szívesen látunk bárhol az országban.
5
Unod a mondókát?
Pedig meg fogod tanulni, még ha nem is gondolnád.
Mit tehetsz egy olyan helyen, ahol a színházak is stadionok lettek?
Hass, alkoss, gyarapíts
az utolsó erődig;
s a haza fényre derül —
vagy árnyékra vetődik.