A 2016-ban és azután érettségizőknek már ötven óra társadalmi munkát kell végezniük. A közbeszédben ezt egyszerűen közmunkaként emlegetik, és arról is hallani, hogy van, ahol közmunkásokat váltanának ki diákokkal.

„Az önkormányzat nemrégiben egy lakossági gyűlésen jelentette be, hogy a jövő évtől a közmunkát végzős középiskolások fogják végezni”írja egy kelet-magyarországi városból Nikoletta a Hallgatói Hálózat Facebook oldalán. A 444 arról számol be, hogy a diákokat közösségi munka formájában foglalkoztató intézmények közt egészen meglepőek is akadnak – kérdés, hogyan lehet a köz javát szolgálni egy borboltban vagy hostelben. Van, ahol a takarítást, rakodást, sofőrködést, favágást oldják meg az érettségiért küzdő diákokkal.

Advertisement

„Semmi bajom a társadalmi munkával, de amikor a megélhetés a tét minden fillér számít, szerintem a fiatalokat nem kellene az ingyen munkára nevelni” – összegzi Nikoletta a véleményét. Ebben rejlik a program veszélye. Mármint nem attól félek, hogy az ingyenmunka-fetisiszta 18 évesek mindent lerohannak, hátha lehet valahol egy kicsit takarítani, netán fát vágni. Sokkal inkább attól, hogy a megvalósítás az igazi közösségi munka presztízsét fogja (tovább) rombolni.

Az önkéntes munka a civil szféra alapja. Akik végzik, nem azért teszik, mert kötelezve vannak rá vagy másképp nem tudnának enni adni a családjuknak, hanem azért, mert fontosnak éreznek egy olyan célt, amit hatékonyan csak közösségi összefogással tudnak megvalósítani. Kezdve a rászorulók megsegítésével, állatmenhelyek működtetésén, a környezetünk szépítésén át kulturális programok szervezéséig rengeteg olyan cél van, ahol az állami, önkormányzati intézmények, piaci szereplők nincsenek jelen. A saját példánkon keresztül is egyszerűen bemutathatjuk: úgy gondoltuk, hogy a „közmédiában” és a piaci alapon működő médiumokban sem foglalkoznak olyan részletességgel az oktatással, mint azt szeretnénk, és nem is kerül minden téma a látókörükbe. Erre kézenfekvő megoldás, ha mi áldozunk arra a szabadidőnkből, hogy nyilvánosságot kapjanak az egyes ügyek.

A motiváció az önkéntes munkában maga a cél, amiért végzik. Ezért lesz rossz, ha a középiskolások szemében a társadalmi munka egyszerű ingyenmunkává degradálódik, amit csak spórolásból végeztetnek velük. Már enélkül is sokszor hallottam előkerülni a kérdést, amikor szóba került az önkéntesség, hogy minek dolgozik valaki ingyen?

Advertisement

Eredményesebb lehetne, ha a diákok az oktatás keretein belül egyszerűen csak meglátogatnának civil szervezeteket, és magukon a szervezeteken múlna, hogy felkeltik-e annyira az érdeklődést, hogy a középiskolások maguktól csatlakozzanak hozzájuk. Nem fog mindenki visszamenni, lehet, hogy harminc diákból csak öten vállalnak majd hosszabb távon valamilyen önkéntes munkát, de még ez is jobb, mint ha azt számolgatnák, hogy mikor telik le végre az ötven óra. És néznének azután furcsán az önkéntesekre, hogy ugyan, minek dolgozik valaki ingyen?