A minap jött ki a Méltányosság Politikaelemző Intézettől egy rövid tanulmány arról, hogy hogyan is épül fel egy érdekérvényesítő network, vagy ismertebb nevén lobbi hálózat. Egy egyszerű, de annál aktuálisabb példán keresztül – a feltétel nélküli alapjövedelmen keresztül – mutatja be, mi is a négy alappillére egy sikeres mozgalomnak. Ennek a segítségével megérthetjük azonban azt is, hogy miért bukott el egyelőre a Hallgatói Hálózat mozgalma.

A négy pillér Csery Péter tanulmánya szerint:

Egyrészt szükséges van egy olyan „ügyre” mely a társadalom széles rétegeit érinti, és amellyel könnyen azonosulni tudnak az állampolgárok, másrészt eme „ügy” sikerre viteléhez elengedhetetlen a megfelelő, támogató társadalmi klíma. A támogató kontextust ez esetben a gazdasági válság által generált szociális problémák biztosítják, amelyek különösen érzékennyé teszik a közösség tagjait a lobbi célpontjában álló megoldásokra. A harmadik szükséges alkotóelem a megfelelő szellemi háttér, ami képes az elit egy részét is a kezdeményezés mellé állítani, azáltal, hogy bizonyítja az ötlet megvalósíthatóságát. Ez pedig elvezet a negyedik alappillérhez, amely a kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkező szellemi/anyagi szponzorok támogatása, amely egyfelől elősegítheti újabb befolyásos személyek becsatornázását a hálózatba, másrészt financiálisan is megerősítheti a network-öt, ami fedezetet jelenthet a közösség irányába folytatott különféle népszerűsítő és PR kampányok lefolytatására.

Minden előzetes várakozással ellentétben azt láthattuk, hogy a felsőoktatás problémája sajnos szinte csak és kizárólag az abban tanulók ügye maradt. Az elmúlt egy év tapasztalatai alapján egyértelműen megkérdőjelezhető az, hogy az egyetemeket és főiskolákat érintő döntések ellen fellépő HaHa egy olyan mozgalmat indított, amellyel könnyen azonosulni tudnak az állampolgárok. Ezt az állítást támasztja alá az Ultras Liberi fórum „romboló” akciója, a diákok ellen belengetett Békemenet és az, hogy a tüntetéseken folyamatosan ugyanaz az a társadalmi és generációs réteg jelent meg. Nagy valószínűséggel az sem segítette a felsőoktatásban tanulók mozgalmát, hogy továbbra is tartja magát az a tévhit, miszerint ,,tanulj inkább egy szakmát, mert azzal többre viszed”.

Advertisement

A feltétel nélküli alapjövedelem egyre nagyobb népszerűségét a gazdasági válság által generált szociális problémák biztosítják, amelyek különösen érzékennyé teszik a közösség tagjait a lobbi célpontjában álló megoldásokra, írja a szerző. Azonban a gazdasági válság a hazai társadalomban a jelenlegi tapasztalatok szerint nem megerősítette, hanem sokkal inkább gyengíthette azt a víziót, hogy az elszegényedés ellen a felsőoktatás jelenhet ellenszert. Erre a folyamatra egyelőre csak közvetett bizonyítékaink vannak: a felsőoktatásba jelentkezők számának rohamos csökkenése. Ráadásul a kormányzat jelenlegi oktatáspolitikája ráerősíthet ezekre a folyamatokra, így nem lehet egyértelműen felállítani egy ok-okozati modellt.

A szellemi háttér megítélése a legnehezebb. Azt láthattuk, hogy az egyetemi vezetés, illetve a tudomány és kulturális elit sem csatlakozott széles körben a HaHa mozgalmához. Valószínűleg ez is szerepet játszhatott abban, hogy egyre inkább elszigetelődött a kezdeményezés, azonban a négy alappillér közül nem ennek a hiánya okozta a legnagyobb problémát.

Azzal, hogy sem az elit, sem pedig a társadalom nem állt be a mozgalom mögé, esélyük sem volt arra, hogy egyre növekvő kapcsolati hálóval rendelkezzenek. Erre csak ráerősített az, hogy egyértelműen deklarálták, a politikai elittel nem kívánnak együttműködni. Azonban ezzel azt is vállalták, hogy az ebből származó kapcsolati tőkét is feláldozzák. A lépés – a Hallgatói Hálózat elvi alapvetéseiből egyenesen következik – azonban a szervezet szempontjából utólag hibásnak tűnhet, hiszen akkor ezt a hiányt pótolni kellett volna a civil szféra és a tudományos/kulturális elit kapcsolati tőkéjével, azonban ez végül nem sikerült.

Advertisement

Végül pedig az anyagi szponzorok becsatornázásának a kérdése. Bár napirenden van a szervezeten belül, a mai napig nem jött létre a HaHa-hoz köthető alapítvány, egyesület, vagy szervezet, ami legális módon képes lenne felhasználni az anyagi támogatásokat. Egy modern mozgalom, amely valóban befolyást akar szerezni a döntéshozásban, elképzelhetetlen bizonyos mennyiségű tőke nélkül. Itt érdemes visszautalnunk a szellemi háttér megteremtésére, aminek egyik eszköze lehet a különböző konferenciák, work-shopok és képzések szervezése, lebonyolítása és finanszírozása.

Látható tehát, hogy a HaHa fokozatos visszaszorulása és a folyamatokra való csökkenő hatása törvényszerűen következett be, ha elfogadjuk, hogy valóban a tanulmányban említett négy alappillér szükséges egy sikeres szervezet felépítéséhez. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a mozgalom innentől kezdve halott lenne, mindössze érdemes lenne újragondolni a Hallgatói Hálózat alapvető működését és szervezeti kereteit a nemzetközi példák alapján.