Elsősorban a finanszírozási és intézményszerkezeti kereteket igyekeznek felvázolni a vitaanyagban, azonban részletes és komoly közép- és hosszútávú célt nem bont ki a tervezet.

A Népszabadság úgy értesült, hogy Maruzsa Zoltán felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár nem vett részt a munkában, mert azt ugye minek. Több oktatási államtitkárt elfogyasztott az EMMI, és Hoffmann Rózsa is talált új lehetőségeket a közoktatás erkölcsi felvirágoztatásában, a felsőoktatás reformja Klinghammer István felsőoktatásért felelős államtitkár és saját csapatának vezényletével csikorog. A főnök-beoszott viszonyról azonban ne essék szó, fontosabb az új felsőoktatási vitaanyag, amelyet a napokban készülnek véglegesíteni.

Advertisement

Az első hullámban kikerült oktatás(politika)i vitaanyagról igyekeztek lecsiszolni a sorját, de meglehet vésővel. A hagyományokhoz hűen kommunikálnak magával a miniszterelnökkel, óvatos kritikával illetve Orbán Viktor korábbi kijelentéseit. Olyan hatást kelt, mintha egy rendszerváltás előtti pártrendezvényen ülnénk és egy előre felkért egyszerű proletár kérdező építő jellegű kérdésekkel fordulna a Kedves Vezetőhöz. Végül elmondják a kérdezőnek ugyanazt, csak mosolyogva, a kérdező leül. Ugyanis ez a vitaanyag sem tér el lényegében a korábbiaktól. Miközben egy oktatási ágazat jövőjét szeretné megfogalmazni, kizárólag fenntartói oldalról közelít a problémakörhöz. Nem térnek ki a minőségbiztosítási rendszer alapjaira, nem rajzolódik ki egyértelműen, hogy a bolognai rendszer finomhangolását milyen szakterületeken hogyan bonyolítanák le. Mintha lenne egy gyárunk, ami termel valamit, de csak a működése a lényeges, nem a produktum.

A vitaanyag foglalkozik a kancellárok szerepével is. A Népszabadság úgy tudja, hogy a kabinet szándékosan olyan feltételeket köt e pozíció elfoglalásához, amely arról tanúskodik, hogy az illető képes „generálmenedzseri” feladatok ellátására, vagyis korábban nagy költségvetésű, sok száz alkalmazottat foglalkoztató cég vezetői tapasztalataival rendelkezik.

Az egyetemek által működtetett klinikák finanszírozási kérdése azonban nem szerepel. A Népszabadság tudni véli, hogy "e téma azért nem került szóba, mert a klinikák jövőjével kapcsolatban még tartanak az egyeztetések az egészségügyi szakállamtitkársággal. Elvégre olyan még nem volt, hogy ne lenne sehogy sem. Érdemi vállalást nem tartalmaz a vitaanyag az olyan egyetemi klinikák finanszírozásával kapcsolatban, mint a szegedi, pécsi, debreceni intézmények, ahol az egyetemi költségvetés jelentős részét a kórházra és a betegellátásra fordítják.

Advertisement

A normatív finanszírozás átalakításának víziója a leghangsúlyosabb. A fenntartói normatíva egybeolvad a hallgatók létszáma után járó képzési normatívával, mindezt úgy, hogy a képzési normatíva adná a teljes összeg kétharmadát. Vagyis az egyetemek sokkal érdekeltebbek lennének abban, hogy minél több elsőévest vegyenek fel, ellenkező esetben jelentősen csökkenhet a költségvetésük. Abból a szempontból mindenképp érdekes ez az irány, hogy a túlképzés és a tömegoktatás kritikája jelenleg is divat a kormányoldalon, mégis minél több hallgató felvételére ösztönzik az egyetemeket. Visszaköszön az a megoldás, mikor hitelfelvételt ajánlanak a hallgatóknak egy olyan országban, ahol az eladósodás az egyik legnagyobb probléma.

Mivel nem járható út a jelenlegi költségvetési kerettel mindenhova sok hallgatót felvenni, így prognosztizálható az, hogy a nagyobb és sokszor joggal elismertebb egyetemek egyszerűen elszívják majd a hallgatókat a közepes és kisebb képzőhelyek elől. Így gyakorlatilag egymásnak eresztik az intézményeket, hogy falják fel egymást. Sokan erre azt mondhatják, hogy jó, maradjanak meg a tényleg érdemi képzést nyújtó helyek. Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni, és erre egy szegedi interjúban Dux László korábbi felsőoktatásért felelős helyettes-államtitkár hívta fel a figyelmet leköszönése után:

"Egy hatalmas felsőoktatási infrastruktúrát kell fenntartani, amelynek nagy része hitelből úgy épült fel, hogy tudni lehetett, hogy nem lehet majd feltölteni hallgatókkal. Bizonyos képzéseknél, mint nálunk az orvosi képzésnél többszörös a külföldiek túljelentkezése, de vannak olyan területek, amelyeken úgy építettek hatalmas és szép campusokat az országban, ahol nyilvánvaló volt, hogy nem lehet feltölteni majd a helyeket, mert az angol vagy német nyelvű képzésük nem vonzó, a magyar hallgatók a kedvezőtlen születési mutatók miatt meg elfogynak. Ezeket a létesítményeket a hitelek miatt akár 30 év múlva is fenn kellene tartani."

Meglehet, hogy kevesebb képzőhelyet kell majd fenntartani, de a kiépítésükkor tett vállalások a költségvetés terhén maradhat úgy, hogy érdemi képzés nem folyik a lemorzsolódott intézmények helyén.
Legyünk igazságosak: egy kompenzációs alapból kaphatnak támogatást azok az intézmények, akik működése az új modell miatt veszélybe kerül. Akkor viszont megint fel lehet tenni a kérdést, hogy miért akarjuk a többségében vidéki képzőhelyeket a csőd szélére juttatni, hogy aztán intézményi segélyalapból kelljen őket finanszírozni? Mintha hikomatoknak rendeznének vérre menő versenyt, ahol a részvétel is díjazással jár. Groteszk? Igen.

A dokumentumokat letöltheti, illetve kommentelheti:

1) "A felsőoktatás átalakításának stratégiai irányai és soron következő lépései" vitaanyag ITT.

2) "EMMI Felsőoktatási finanszírozási modell kialakítása" ITT.

Unyatyinszki György

Keressetek minket a Facebookon vagy írjtatok emailt az atlatszooktatas[kukac]gmail.com-ra!