A pitypang most nem nyílik, de Zsuzsi kihúzza a szarból a közmunkásképzést. Beleolvastam a naplójába, megírom.

Rengeteget lehet vitatkozni a közmunkások kötelező téli továbbképzésén. Tény, hogy nem áll mindenki a szocializációnak a társadalom által elvárt fokán, de szerintem elég meredek dolog direkt egyenlőségjelet tenni eközé és a közmunka közé.

Elég csak szétnézni a parlamentben, hogy lássuk, hogy attól, hogy valakire nyakkendőt adnak, még egy büdösnagy tuskó marad. Nyomogathatják viszont a gombot jó pénzért – amire egyébként egy idomított majom is képes lenne –, jobb sorsra érdemes emberek pedig havi negyvenhétért szívnak. Így fordulhat elő, hogy míg Balogh József képviselő úr rommá verte Terike arcát és azóta sem igazán képes felmérni a saját korlátait, addig akár jólszituált, érettségizett emberek is a kiskanalak számolgatásával és a napszaknak megfelelő köszönéssel vannak elfoglalva.

Szerencsére mindig vannak hétköznapi hősök, akik a tré helyzetekből is megpróbálnak jót kihozni, ilyen Zsuzsi is, aki az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének honlapján számol be a közmunkás-képzésben szerzett tapasztalatairól. Zsuzsi elhivatott pedagógusnak tűnik, és szerencsére hagyják is felettesei kibontakozni. A fejébe vette, hogy ha már ezt dobta a gép, mindenki számára legyen értelme a képzésnek.

A legfontosabb, hogy szem előtt tartja, hogy senkinek ne kelljen megalázkodnia, és hogy mindenkit emberszámba vegyen. Ami még fontosabb, hogy tanítványainak is megtanítja egymás elfogadását. A túlképzetteket pedig – akik egyébként értelmetlenül töltenék idejüket a képzésen – saját segítőivé fogadja.

Advertisement

Ha Zsuzsi hozzáállása számít általánosnak, még viszonylag jól is elsülhet a program. De ez Zsuzsi dicsősége lesz, és nem a döntéshozóké, akik embert legfeljebb autóból látnak. Várjuk az újabb naplórészleteket.