Életemben olyan erős interjút még nem olvastam, mint ami Esztergályos Jenővel, az Apáczai Kiadó ügyvezetőjével készült. Ha évtizedek múlva tanítani fogják a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, ez lesz hozzá az illusztráció. Esztergályos úgy ajánlotta fel a kiadót a nemzetnek, mint Szent István a koronát.

Az Apáczait nemrég vette meg az állam és gyorsan helyzetbe is hozta a közoktatási intézményekben rendelhető tankönyvek drasztikus korlátozásával. Esztergályos tehát fényévekkel jobban jött ki a buliból, mint mondjuk a szegedi Mozaik Kiadó, amit nem vásároltak fel, de megrendelésekre se nagyon számíthat. Szóval örül az Apáczai, hogy rendes volt Kádár elvtárs a gyerekekkel, amikor közéjük is lövethetett volna, és lenyűgöző interjúval hálálja meg a jóságot a kiadó honlapján.

Advertisement

Ha Obersovszky Péter lennék, sírva könyörögnék az interjút jegyző Rozmán Lászlónak, hogy tanítson. Nem vág egyből a közepébe, egy kedves személyes kérdéssel hozza közel az olvasóhoz alanyát.

Rozmán László: Megkérdezhetem, hol ünneplelte a húsvétot?

Esztergályos Jenő ügyvezető: Természetesen itthon töltöttük a húsvéti ünnepeket, boldog családi körben, otthonunkban leányommal és unokáinkkal. Együtt volt a család, és ünnepi díszbe öltöztettük a lelkünket, és megnyitottuk szívünket, hogy befogadhassuk a Megváltás boldogító érzését.

Szerencsére az ügyvezető megengedte a riporternek, hogy megkérdezze, így megvan az alaphangulat. Szükség is van rá, mert most megtudjuk, hogyan lett az államé az Apáczai.

RL: Kezdjük talán az elején! Pedagógus kollégáinkat – és mondhatnám az egész társadalmat - az elmúlt hetekben leginkább foglalkoztató kérdéssel: Elrekvirálták, elvették, vagy eladták az Apáczai Kiadót az államnak?

EJ: Egy mondattal, vagy egy kicsit a lényeget kifejtve válaszolhatok?

RL: Szeretném, ha kifejtené és elmondaná valósághűen a történetet. Bizonyára sok tízezer pedagógust, több százezer szülőt és érdeklő magyar állampolgárt is foglalkoztat ez a kérdés.

EJ: Ott kezdődött, hogy részt vettünk feleségemmel a Thália Színház Veled Uram! című díszbemutatóján. A drámai végkifejletben ott áll Szent István a színpadon fizikálisan, mentálisan, pszichésen, naturálisan mezítelen felsőtesttel kiszolgáltatottan, kezében a Szent Koronával. Miután a gaz Orseolo Péter megvakította Vászolyt, Szent Királyunknak nem volt kire hagyományoznia a Koronát, ezért felajánlotta a nemzetnek, Szűz Máriának… Ebben a tragikusan megrázó pillanatban nagyon halkan súgtam feleségemnek, hogy (már bocsánat, az érdemtelen hasonlatért!) nekünk nincs koronánk, de mi is felajánljuk az Apáczai Kiadót ennek a Nemzetnek, ennek a Hazának, „a homloknyi Magyarországnak". Ezt a szándékunkat bejelentettem Államtitkárunknak, aki jó szívvel támogatott minket. Megkezdődtek a tárgyalások az állam legfőbb képviselőivel. – Már most szeretném előrebocsátani, hogy mindvégig a legnagyobb segítőkészséggel, őszinte támogatással találkoztam. – Talán nem merő véletlen, hanem a sors különleges ajándéka, hogy az Apáczai Kiadó felajánlása Hazánknak, Magyarországnak egybeesett az oktatáspolitika irányelveivel. – A tankönyvellátást állami szubvencióval, igen magas színvonalon, XXI. századi, korszerű tankönyvekkel, átláthatóan és a szülők számára olcsóbb áron kell lehetővé tenni.

Elég erős darab lehet, ami azt váltja ki az emberből, hogy adja a vagyonát az államnak, nem szívesen ülnék be rá, mert másnap azon kapnám magam, hogy viszem a biciklimet a minisztériumnak. Az Esztergályos által idézett jelenetből mondjuk úgy tűnik, hogy Szent István némi nyomás hatására tette meg a felajánlást, de hát ilyesmi a mai Magyarországon elő sem fordulhatna!

RL: Az oktatáspolitika mely vezetőinek nevét szabad megemlítenünk az akvizíció során?

EJ: Már ahogy az előbb jeleztem, Dr. Hoffmann Rózsa Államtitkár Asszony tette meg az első komoly lépést. Rendkívül nagy hálával és köszönettel tartozom Balog Zoltánnak, az Emberi Erőforrások Miniszterének, aki eredeti, lelkészi hivatása alapján is rendkívül tiszta ember. A tárgyalások során végig barátsággal és szeretettel beszélgettük meg az eszmei, szakmai, sőt részben az üzletpolitikai kérdéseket is. Mindenképpen meg kell említenünk Hegedüs István Miniszteri Biztos Urat, hiszen az akvizíciót ő vezényelte le. Ő ezzel a három mondattal határozta meg a tárgyalások lényegét:

  • Engem a Miniszter Úr azzal bízott meg, hogy a lehető legkisebb feszültséggel oldjam meg a tankönyvellátás helyzetét. Ezért minden kiadó képviselőjét megkérdezem és felajánlom nekik a lehetőséget.
  • Szeretnénk az Apáczai Kiadóval legelőször megállapodni, ismerve a szakmaiságát és az eszmeiségét.
  • Nagyon jó lenne, ha fél év múlva sem keseredne meg egyikünk szája íze sem.

Bizton mondhatom, hogy az egész akvizíció során Hegedüs István rendkívül korrekt módon, mindig progresszívan, a lehető legjobb megoldást keresve irányította az átadás-átvétel folyamatát.

RL: Tudom, hogy az árral kapcsolatban nem illik, sőt nem is szabad kérdezni, mert szigorúan titkos, de ugye, azután érdeklődhetek, hogy anyagilag elégedett-e az értékesítéssel?

EJ: Úgy érzem, hogy korrekt megállapodás, elfogadható kompromisszumos megoldás született, amely mind a két fél érdekeit figyelembe vette. Ebben – az átadás-átvételben különben sem az anyagi kérdés az első, hanem az, hogy az Apáczai Kiadó 24 éves szakmaiságát, eszmeiségét és szellemiségét tovább tudjuk-e éltetni sok tízezer Pedagógus Kollégánk és sok százezer gyermek örömére – mondhatnám a magyar társadalom számára.

Szigorúan titkos, egyem is meg. Az, hogy mennyit ver el az állam az adófizetők pénzéből és mennyire járt jól Esztergályos, hogy megéri neki bevállalni ezt az interjút. Majd én is azt fogom mondani a NAV-nak adóbevallás helyett, hogy szigorúan titkos, és erre az írásra fogok hivatkozni. Amúgy stilisztikailag is nagyon erős az anyag, nekem egy vödör langyos olvasztott Frutti cukorka jut róla eszembe.

RL: S Ön, személy szerint hogyan élte meg ezt a hatalmas változást?

EJ: A legnagyobb örömmel töltött el, hogy az az ember, akit csak az „Ösmerős" néven említhetek az aláírások után azt mondta: „Ugye tudod, hogy az Apáczai Kiadót Te most piedesztálra tetted. Megépítetted a magyar tankönyvellátásban a szobrodat. A társadalom elismerte az Apáczai Kiadó tankönyveit. Ezzel – megteremtetted magadnak a lehetőséget, hogy ha majd úgy gondolod, méltósággal vonulhass ki a magyar tankönyvellátás rendszeréből. – Én ahogyan ismerlek, munkamániás vagy, ezért arra kérlek, hogy a jövőben a munkád mellett már gondolj a pihenésre, és úgy dolgozz, hogy közben jusson időd a szórakozásra is!" Utána rendkívül megtisztelő módon lekísért a lépcsőn és az utcán a lámpánál köszöntünk el egymástól. Számomra megható és rendkívül felemelő, hogy engem a jó Isten mindig a „kötényében hordott".

Szeretném remélni, ha majd odafent az Úr színe előtt el kell számolnom a tálentumokról, akkor elmondhatom, hogy igyekeztem eme földi létemben sok mindent megtenni azért, hogy méltó legyek a Gondviselés kegyelmére. De el kell azért mondanom, hogy „sok jót elmulasztottam", sok mindent nem követtem el ezért, hogy legalább én elégedett lehessek a tanyasi tanító, a kisfalusi iskolavezető, a celldömölki tanár és a Vas megyei szakfelügyelő és az utóbbi 24 év tankönyvkiadói tevékenységével. Habár kívülről akár elismerése méltó lehet eme hosszú évtizedeken át ívelő pálya, de tudom, hogy ennél jóval többet és jobbat kellett volna tennem.

RL: Úgy tudom, hogy se szeri, se száma azoknak a szakmai elismeréseknek, amelyekkel a társadalom kitüntette az Apáczai Kiadó tankönyvkiadási és tankönyvterjesztői tevékenységét. Néhányat azonban okvetlenül meg kell, hogy említsek, csupán a tájékoztatás szintjén.

2004-ben az 1., 2., 3., 4. osztályos Az én ábécém, a Hétszínvarázs, Hétszínvirág, Hétszínvilág olvasókönyvek az ország tanulói és tanítói szavazatainak döntő többsége alapján a tanulók, tanítók legszebb könyve, legjobb könyve elismerést kapta meg a Kiadó. Több Hundidact díj jelzi a tankeszközök, szemléltető eszközök elismerését.

A 7 Magyar Termék Nagydíj 2007-től napjainkig fémjelzi azt a szakmai kvalitást, amelyet egyetlen kiadó sem mondhat magáénak. Talán mégis a legnagyobb elismerés a világ egyik legnagyobb, a Frankfurti Könyvkiállítás és Vásár „A Legjobb Európai Tankönyv Díj Elismerő Oklevele 2011-ben és 2012-ben Az én matematikám 2. és 1. évfolyamos tankönyveiről, amelynek – talán megint csak nem véletlen, a 2. évfolyamosnak éppen Tanár úr a szerzője. Ne vegye tolakodásnak, hogy személyes elismeréseidből is felsoroljak néhányat:

Úgy tudom, a legjobban a Magyar Örökség Díjnak örült, amellyel az Apáczai Kiadó és Esztergályos Jenő tevékenysége bekerült az aranykönyvbe. Bizonyára sokan büszkék lennének a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjére, amelyet Mádl Ferenc Köztársasági Elnök Úr adományozott. Nagyon szép az Ernst & Young Az Év Üzletembere Példakép Díja is, hogy csak néhányat említsünk a sok közül.

De ez már mind a múlt, térjünk vissza a jelenbe! Hogyan tovább Apáczai? - kérdezhetnék mindazok a tanítók, tanárok, igazgatók, akik az Apáczai Kiadó tankönyveiből tanítottak és szeretnének tanítani a jövőben is.

EJ: Az Apáczai Kiadó neve, szellemisége, eszmeisége és főként szakmaisága a jövőben is fennmarad. Miniszter Úr megkért, hogy segítsem és támogassam a tankönyvellátást, hogy 2014. szeptember 1-jén minden magyar gyermek előtt ott lehessenek a tankönyvek. Ezt többszöri tárgyalás alapján, amelyet a Papírellátó Vezérigazgatójával, Pusztai Józseffel és Kereskedelmi Igazgatójával, Borosnyai Szabolccsal, Miniszeri Biztos Úrral és a nyomdák vezérigazgatóival folytattunk, úgy tűnik, h a több, mint 3 hónapos csúszás ellenére sikerül a papírt biztosítani a nyomdák számára. Ott lesznek a tankönyvek az iskolákban.

WTF? Papírhiány 2014-ben? Nagyon retró, most már azt is értem, miért ittak Bambit a Fidesz-szülinapon. Következő lépésnek a hétfői adásszünetet javasolnám.

RL: Jó, jó, de azért ne rejtsük véka alá a különböző hírportálok kritikai megjegyzéseit sem! Főleg Bánhegyi Ferenc történelem és etika tankönyveivel kapcsalatban tett megjegyzéseket és emelt kifogásokat az egyik kereskedelmi televízióban a Történelem Tanárok Egyesületének elnöke. Kifogásolta, hogy Hitler és Horthy személyét a tankönyv egyes mondatai akár szimpatikussá is tehetnék.

EJ: A csúsztatásokat Bánhegyi Ferenc majd visszautasítja, én pedig szeretném a hamis állitasokat cáfolni:

  • Bánhegyi Ferenc tankönyv szerzőnk etika könyvei nem is szerepelnek az ajánlott tankönyvlistán! – Akkor meg mit kritizál?!
  • A 8-os történelem tankönyvből mellékeljük az ominózus történelmi személyiségekről szóló tananyagtartalmakat. Világosan kitűnik a Hitlert elutasító történelmi szerep megvilágítás, amelyben ugyan leírta a szerző, hogy milyen politikai praktikákkal és gazdasági intézkedésekkel nyerte meg a német társadalmat, de megbocsáthatatlan a II. világháborús világégéssel és legfőképpen pedig a Holokauszttal kapcsolatos elutasító történelmi szerepe.
  • Véleményünk szerint a Horthy kormányzóról készített történelmi leírás korrekt, a valóságnak megfelelő. Egy-két olyan mondat van, ami ugyan nem támogató, de nem is kritikus Horthy személyével kapcsolatban. Csupán tényszerű. Ha a hírpotálokon huhogók stílusában akarnánk válaszolni, akkor akár azt is írhatnánk, hogy igenis fejtse ki mindenki szabadon a véleményét, de ne politikai attitűdöket hangosztasson szakmai köntösbe bújtatva!

HUHOGÓK!!! Egyébként ha már szóba került, kénytelen voltam megnézni az említett interjút a TTE elnökével. Egy szó nem esik benne Bánhegyi etika könyveiről. Mi mondjuk megírtuk, hogy nincs bennük sok köszönet, de hálistennek tényleg nincsenek a közoktatási intézmények számára kötelezően javasolt listán.

RL: Meddig számíthatunk Tanár úr ügyvezetői tevékenységére?

EJ: A Miniszteri Biztos Úr és az oktatási tárca kérésére 2015. október 15-éig mindenképpen vállalom a tankönyvellátás segítését és támogatását. Mivel már nincs sem 1 forintos, sem 2 forintos ezért nem ennyiért, hanem jelképes 1 euroért, mert a szakma nem pénz kérdése, hanem a hitem és a meggyőződésem szerint való kötelességem, nem csak nekem, hanem az apáczais szerzőknek, szakreferenseknek, műszaki vezetőnknek és minden munkatársamnak, akik szívügyüknek tekintjük a magyar tankönyvellátás és az Apáczai Kiadó sorsát.

RL: Köszönöm az őszinte, tárgyilagos válaszokat! Köszönöm a magyar pedagógus társadalom nevében is, hogy az Apáczai Kiadó mindig ott állt a jó oldalon, a zászló alatt, de közben azért vigyázott arra, hogy a zászlórúd homlokon ne üsse! Hajrá Magyarország, hajrá Apáczai!

EJ: Én pedig minden kedves Pedagógus Kollégánknak, Igazgatónknak, és érdeklődő Szülőknek további eredményes tanévet kívánok!

Már tegnap este szerettük volna megmutatni nektek ezt a csodát, de ledobta az agyunk az ékszíjat és csak néztünk döbbenten. Még mindig.