Családellenes marxista összeesküvés, az emberi természet ellen küzdő genderfeministák és a családot tagadó baloldali ideológia. Frivaldszky János írta a Pázmány jogi karán használt jogelmélet tankönyvet, ebből szemezget Németh Ádám Géza, mai vendégszerzőnk. Akik „csak" élettársak, és nem házasodnak össze, azok vadházasságban élnek? A könyvben persze előjön a természetellenes homoszexuális kapcsolat, aminek házasságként való elismerése a házasságot magát semmisítené meg.

Őszintén megmondom, nagyon meglepődtem, amikor a kezembe került Frivaldszky János: A jogfilozófia alapvető kérdései és elemei (Budapest: Szent István Társulat, 2011) című könyve. Nem, ez nem lehet kötelező tananyag. Rosszabb pillanataiban megírta ezeket a furcsa tanulmányokat, de olyan egyetem nincs, ahol ez a kötelező oktatás része lehet. A Pázmány egy korrekt intézmény, biztos vagyok benne, hogy nem tűrik a homofóbiát, és a kirekesztés bármilyen formáját, és nem várják el a diáktól, hogy a vizsgán olyanokat mondjon hogy „a család kizárólag férfi és nő házasságán alapulhat". Elvégre a Pázmány, bár egyházi fenntartású intézmény, de mégsem medresze, vagy papnövelde és ők is csak belátják, hogy a jog jelenleg sokkal inkább kapcsolódik az állami akarathoz, mint az isteni akarathoz, akármit is jelentsen az.

Advertisement

Abban is naivan hittem, hogy a társadalomtudományok művelői, ha nem is valósítják azt meg, de legalábbis törekszenek a Max Weber-i értelemben vett értékmentességre, még akkor is, ha történetesen a Pázmányon oktatnak, illetve kutatnak.

A Frivaldszky-féle tankönyv mindezekre a prekoncepciókra csúnyán rácáfolni látszik. Röviden megfogalmazva vállalhatatlan állítások szerepelnek benne, amelyek mellőzik a tudományosságnak a látszatát is, és a jogelmélet oktatását politikai ideológiák diákokba plántálására használják fel, amely nagyon veszélyes irány. Véleményem szerint a jogelmélet oktatás, ha másra nem is, arra biztos, hogy jó, hogy a hallgató legalább elgondolkodik, hogy mennyire relatív minden dolog a világban, ha ilyen elképesztő mennyiségű elméleti munka született csupán arról, hogy mi is az a jog, és mire szolgál, és hogy is viszonyul a társadalomhoz. Ezzel az írással nem akarok választ adni igazából semmire, csupán annyit szeretnék elérni, hogy néhányan elolvassák a könyvből citált idézeteket, és legalább egy kicsit elgondolkodjanak, hogy egész biztosan jó tendencia-e, hogy nem elég az, hogy életünknek lassan minden területe át van politizálva, de még az egyetemi oktatást is ideológiák szolgálatába kívánjuk állítani. Illetve egy konkrét ideológia szolgálatába, a választási lehetőség felkínálása nélkül.

Az alábbiakban idézeteket közlök a könyvből, néhányat kommentálok, néhányat csak ismertetek:

a család az emberi önazonosság kialakulásának elsődleges intézményi kerete." (53. oldal)

A nyugati marxista gondolkodók éppen a családot látják a legveszedelmesebb intézménynek." (52. oldal)

A marxista-engelsiánus eszmék visszaköszönnek a kortárs genderfeminista törekvésekben, amelyek nem a normális működés mellett előforduló konfliktusokat kívánják feltárni, hanem a házasság és a család intézményét akarják problematizálni, és kritikailag dekonstruálni azáltal, hogy az azok alapját jelentő nemek között különbségeket, s az azokra épült szerepeket kívánják delegitimálni. A genderfeminizmus így hadat üzen az elnyomás legfőbb forrása ellen, a heteroszexuális kapcsolaton nyugvó házasság, és család ellen." (52. oldal)

A házasság és a család a posztmodern korban általánosan érezhető intézményelleneségnek esik áldozatul, amely beállítottságának jobbára baloldali ideológiai gyökerei vannak." (53. oldal)

Már a fent idézett részekből kiviláglik, hogy Frivaldszky tanár úr világa a barát-ellenség, jó-rossz dichotómia alapján oszlik fel. Ez a szemléletmód áthatja az egész könyvet, amely furcsa egy jogelmélet tankönyv esetében.

a már nem vadházasságnak, hanem bizonyos eufemizmussal „együttélésnek" nevezett kapcsolatban a partnerek nem akarják kinyilvánítani kötelékük tartósságának szándékát a nyilvános elköteleződő igennel, mivel nem akarják a házasságot." (56. oldal)

„…mégis a házasságon alapuló család státuszát utánzó jogi jelleget akarnak…" (56. oldal)

Bár explicite nem írja le, hogy természetellenes a homoszexuálisok szexuális kapcsolata, azonban mégsem marad bennünk sok kétség a szerző véleményét illetően, az ilyen mondatok után:

Manapság politikailag nem minősül „korrektnek" természetellenesnek tartani a homoszexuális párok együttélését, sőt, ez az emancipáció oda vezetett, hogy paradox módon magát a homoszexuális jellegét jelentéktelenítik el." (59. oldal)

A házasságszerű kapcsolatban élni kívánó homoszexuális személyek kapcsolatai a heteroszexuális személyek együttélésével szemben strukturálisan nem képesek a házasság utánzásárára" (59. oldal)

A heteroszexuális és a homoszexuálisok között az érzelmi szférán túl nincsen semmiféle azonosság elem, olyan egyenlőség, amit a jog intézményesíteni tudna." (59. oldal)

Ha viszont a jogalkotó egyenlő védelemben részesít természetük szerint nem egyenlő relációkat, akkor ezzel a természete szerint kiemelkedő védelmet érdemlő intézményt, azaz a házasságot veszélyezteti." (59. oldal)

Sajnálatos módon ezt a megállapítást nem indokolja meg a szerző, pedig erről roppant érdekes vitát lehetett volna folytatni.

A házasságszerű kapcsolatok megkreálása a homoszexuálisok számára csak azt jelentené, hogy a jogot azon szerepekre való eljutás elősegítésére próbálják meg felhasználni, amivé válni szeretnének, de nem tudnak." (59. oldal)

„Miért kellene a szexuális jellegű magánkapcsolatoknak, mikor a szexualitás magánjellegét manapság szigorúan védi mindenki, közüggyé válni, s jogi elismerést is kapnia (…), a barátság sem jogiasítható el magánjellegében, minthogy a jog számára nincs relevanciája." (59. oldal)

A baj nem abban van, hogy a homoszexuális párok házassága strukturálisan utánozza a házasságot, mint példáual a heteroszexuálisok élettársi együttélése, hanem, hogy misztifikálva teszi ezt, erős ideológiai támogatottsággal. Ezen utánzásnak azonban semmilyen valós alapja nincs a homoszexuális pároknál a különböző nemi jelleg hiánya miatt, így nem válik kapcsolatok kvázi-házasság szerűvé a mímelés révén. Márpedig a pozitív jog a dolgok valós természetét kell, hogy érvényre jutassa." (60. oldal)

A genderfeminizmus család-dekonstrukciós programja" címmela jogelmélet szempontjából egyébként kevéssé releváns mozgalomnak négy oldalt is szám a szerző. Még egyszer felhívom a figyelmet, hogy egy tankönyvről van szó! Megállapítja, hogy, mivel a genderfeminista mozgalom a család ellen küzd,

„…így tulajdonképpen az emberi természet ellen folytatja küzdelmét" (60. oldal)

A genderfeminizmus képviselői az ideális társadalmat olyannak képzelik a szerző szerint, amelyben

az emberiség (…) majd végre visszatérhet a természetesen perverz polimorf szexualitás állapotához, ami az ő szemükben meg fogja valósítani az igazi egyenlőséget" (60. oldal)

az emberi természettel –meggyőződésünk szerint– teljesen ellentétes nézeteket valló radikális poszt-marxista ideológia szerint a nemi különbségeket, és ezzel együtt a jelenlegi nemeket is fel kell tehát számolni, hogy mindenki a maga kedve és választása szerint alakíthassa ki saját nemi identitását és társadalmi szerepét." (60. oldal)

„…a genderfeministák szerint a marxizmus azzal, hogy a gazdasági tényezőkre és megoldásokra helyezte a hangsúlyt, igen helytelenül nem intézett közvetlen támadást a család ellen, márpedig ez az intézmény az osztályok létezésének igazi oka…" (62. oldal)

Frivaldszky végezetül idéz Angelo Scola, Férfi + nő című nagysikerű könyvéből:

A másik iránti szükség/vágyakozás, amelyet én férfiként vagy nőként megtapasztalok, nem hendikep, hiányosság jele, hanem inkább a háromszemélyű egy Istenben élő teljesség nagy kalandjának a visszhangja, hiszen az Ő hasonlatosságára vagyunk teremtve." (63. oldal)

A fenti idézetek alapján mindenki döntse el saját ízlése szerint, hogy beleférhet-e egy bár nem állami, de az államhoz a jog révén nagyon erősen kötődő intézmény oktatási programjába, hogy ilyen módon folytassák az oktatást. Szerintem ez nem jogi oktatás, hanem egy nézetet támogató propaganda, ami nem serkent vitára. Elvégre mégiscsak gondolkodó emberek vagyunk.

Advertisement

Megjegyzés: 2013-ban megjelent a könyv újabb kiadása, így hivatalosan már nem a 2011-es kiadás képezi az oktatás anyagát. Az új kiadású könyvet nem állt módomban megszerezni. Tudtommal a hallgatók jelentős része továbbra is a korábbi kiadás alapján készült jegyzetből készül a Jogelmélet 2 vizsgára. A megjelölt oldalszámoktól egy-két oldalnyi eltérés lehet.

Kép innen.